Mik azok a kognitív torzítások?
A kognitív torzítások – más néven logikai / gondolkodási hibák – olyan automatikus gondolatok, melyek nem a valóságot tükrözik, hanem a gondolkodó saját fantáziájának, gondolatmenetének, elvárásainak, sztereotípiáinak letükröződései.
A negatív automatikus gondolatok létrejöttét a kognitív torzítások teszik lehetővé. Akaratlanul érvényesülnek és torzítják az információk feldolgozásának folyamatát. Működésük következtében az információfeldolgozás sematikus, beszűkült, merev lesz.
Mindezek pedig önbeteljesítő jóslatként válnak valóra.
Mivel a világot sémáink és attitűdjeink mentén érzékeljük, így egy újabb információ, történés úgy illeszkedhet be ebbe a torzított világképbe, ha maga is torzul. Ezekből lesznek a kognitív torzítások. A kognitív torzítások tehát az énkép és a világkép stabilitását veszélyeztető információk elhárítását szolgálják.
1. Minden vagy semmi típusú gondolkodás
Az ember mindent fekete-fehér kategóriákban értékel. Pl. nem tökéletes teljesítmény esetén az egész helyzetet teljes kudarcnak éli meg: „Ha nem vagyok a legjobb, akkor értéktelen (a legrosszabb) vagyok.”
2. Túláltalánosítás
Egyszeri negatív esemény alapján általánosít a személy. Pl. ha valami nem sikerült, akkor úgy zárja le a dolgot, hogy „nekem soha semmi nem sikerül”.
3. Negatív szűrés
Egy adott történésből pusztán egyetlen részletet emel ki, s ennek alapján mindent negatívan minősít. Pl.: „Nehezen megy a szex, nem működik ez a kapcsolat.”
4. A pozitívumok figyelmen kívül hagyása, leértékelése
A pozitív tapasztalatait az egyén azzal utasítja el, hogy azok nem számítanak. Így az egyébként pozitív események is negatívnak tűnnek fel. Pl.: „Néha összejön, és akkor jó is, de ez kevés.”
5. Önkényes következtetés: a negatív értékelés nem a tényeken alapul
A) Gondolatolvasás: amikor az egyén azt hiszi, tudja, hogy mások mit gondolnak róla (negatívumot), és egyéb, sokkal valószínűbb lehetőségeket nem vesz figyelembe.
B) Jövendőmondás: a személynek a jövőre nézve negatív elképzelései vannak, és más sokkal valószínűbb kimeneteleket nem vesz figyelembe.
6. Felnagyítás és lekicsinylés
Az ember eltúlozza bizonyos dolgok fontosságát (pl. saját hibáit vagy mások erényeit) vagy ellenkezőleg, saját jó tulajdonságait, sikereit, ill. mások gyengéit bagatellizálja. „Oké, hogy az előző kapcsolatában boldogtalan volt, de legalább a szex jól működött.”, „A nők egyébként is mindenkinek azt mondják, hogy jó vele, csakhogy örüljön.”
7. Érzelmi logika
A személy erős „érzései” alapján igaznak vél valamit, és nem veszi figyelembe az ellenkezőjét igazoló tényeket. Pl.: Hiába mondja, hogy nem, én tudom, hogy elégedetlen velem.
8. „Kell” és „kellene” állítások
Az egyénnek határozott elvárasai vannak arról, hogy neki, ill. másoknak hogyan „kell” viselkednie, és ezek meghiúsulása esetén túlértékeli a következményeket. Pl.: A szexnek x ideig kellene tartania, a páromnak y alkalommal el kellene élveznie, a szexnek z gyakorisággal kellene lennie egy normális kapcsolatban.
9. Címkézés és téves címkézés
A túláltalánosítás extrém formája, amikor a személy ahelyett, hogy megfogalmazná a problémát, negatív címkével illeti magát vagy mást. Pl.: „Függő vagyok.”
10. Perszonalizáció
Amikor az egyén úgy érzi, hogy ő az oka egy olyan eseménynek, amiért valójában nem ő felelős. Pl.: „Miattam nem tud boldog lenni.”
JÁTÉK: Ha szeretnéd megtalálni, rád milyen kognitív torzítások jellemzőek, játssz egy Bingót!
Kuthy Zsuzsanna 